A Híd korrupcióellenes csomagja, amely Szlovákia jogállamiságának megerősítését szolgálja

A jogállam olyan állam, amelyben a jog uralkodik. Az állam és az állami hatóságok csak a jog alapján és a jogszabályok által megadott módon járhatnak el. A jogállamban a törvény rendelkezik mindenki és minden felett.

Azt kell azonban mondanunk, hogy ebben az értelemben Szlovákia nem jogállam. A jogállam alapelvei közé tartozik például a hatalommegosztás, a hatalom ellenőrzése, a tisztességes eljáráshoz való jog, az alkotmányosság és törvényesség elveinek betartása, s mindez ma Szlovákiában távolról sem érvényes. A jelen Szlovákiája inkább a keleti típusú demokráciákhoz hasonlítható, amelyekben a jog és a törvények a hatalom képviselőinek érdekeihez alkalmazkodnak.   

Robert Fico kormánya ahelyett, hogy a törvényesség megerősítésére és az esélyegyenlőség biztosítására törekedne, ami fő feladata lenne, inkább valamiféle kormánycsomagok osztogatásával foglalkozik. Mindeközben évente több tízezer, főként fiatal ember hagyja el az országot, és nem azért, mert nincs ingyenbusz, vagy mert drágák lennének a természeti iskolák, hanem mert úgy látják, hogy nincs perspektívájuk. Látják a mindent átjáró korrupciót, a klientelizmust, a közforrások fosztogatását, az elhanyagolt infrastruktúrát, és tudják, hogy nem elég ügyesnek lenni, jó ötletekkel előállni, tanulni, mert elsősorban a megfelelő párt  megfelelő embereit kell ismerni. Ha tehát legalábbis szimbolikusan elfogadnánk a kormányfő a kormánycsomagokat érintő retorikáját, akkor az a csomag, amelyre Szlovákiának a leginkább szüksége van, a jogállam megerősítését szolgáló „korrupcióellenes csomag“, amelyet a Híd programja kínál.  

A korrupcióval és a jogállammal kapcsolatos problémák mindegyikét nem lehet egyetlen nagy, átfogó intézkedés bevezetésével orvosolni, gondoljunk csak vissza arra, hogy a vagyon eredetének igazolása Rober Fico vezértémája volt, de a mai napig senkit sem ítéltek el. Ha azt akarjuk, hogy a korrupció elleni küzdelem hatékony legyen, akkor

1) szűkíteni kell a korrupció számára alkalmas terepet, és ha már lelepleződött, akkor

2) a korrupció résztvevőit meg is kell büntetni.       

1) Korrupciós viselkedésre elsősorban ott kerül sor, ahol nincs egyértelmű és számonkérhető szabályrendszer.  A politika és a vállalkozói közeg kapcsolatában, de az állam és a polgár közötti kapcsolatban is. A változtatások célja a közigazgatás minőségének javítása, a pártpolilitikai befolyás korlátozása a szakmaiságot igénylő posztok esetében, és a szürke zóna a törvényalkotás folyamatára valamint a közpénzek felhasználására gyakorolt hatásának kizárása. Ennek érdekében csomagunk a következőket tartalmazza:       

  1. az offshore cégekkel szemben hatékony törvény elfogadása, amely korlátozná a közpénzekhez való hozzáférésüket (hogy tudjuk, kihez kerül az általunk fizetett adó)
  2. a lobbizás törvénnyel történő szabályozása (hogy a törvények ne alkalmazkodhassanak üzleti vagy csoportérdekekhez, hogy tudhassuk, ki és milyen célokat követve befolyásolja a törvényalkotás és a közpolitikák alakulásának folyamatát) 
  3. a  kártérítési felelősség hangsúlyossá tétele a közigazgatásban (hogy a közpénzekkel való gazdálkodás szabályainak megszegése szankcionálható legyen)
  4. a politikai posztok egyértelmű meghatározása (mindig lesznek politikai jelölések, de fontos, hogy egyértelmű legyen, ezek mely posztokat érintik, és ki viseli a jelelöléssel járó politikai felelősséget) 
  5. a politikai posztok a parlament és a nyilvánosság által történő ellenőrzése (hogy a közigazgatás csúcsposztjait érintő politikai jelölések, pl. az országos rendőrfőkapitány, a társadalombiztosító vezérigazgatója, az állami egészségbiztosító főnöke, stb. hitelt érdemlőek legyenek és a képviseleti demokrácia elveit tükrözzék, kinevezésüket megelőzően az adott tárca miniszterének résztvételével nyilvános meghallgatáson vennének részt a parlament illetékes bizottsága előtt)
  6. Átlátható pályázati rendszer valamennyi nem politikai poszt esetében (az államigazgatás stabilitása és szakmaiságának biztosítása érdekében, hogy valamennyi nem politikai poszt esetében valóban a szakmaiság elve érvényesüljön)
  7. a törvények a korrupció terepére kifejtett hatásának elemzése (hogy ne olyan törvényeket fogadjunk el, amelyek tágítják a korrupció terét, hanem olyanokat, amelyek szűkítik azt. Minden törvény véleményezési eljáráshoz kötött és érdemi módosító javaslatok esetében második és harmadik olvasatára nem kerülhet sor a parlament ugyanazon ülése alatt, a törvények minősége és a nyilvános ellenőrzés érdekében)
  8. s végül, de nem utolsósorban, az új kormánynak állást kell foglalnia a nyitott kormányzás elveinek érvényesítése mellett (elsősorban az infotörvény és a szerződések nyilvánosságra hozatala megkövetelhetőségének javítására, az államigazgatás kliensorientáltságára való tekintettel, hogy a kormányzás megfeleljen a 21. század elvárásainak)   

2) Amennyiben felmerül a korrupció gyanúja, azt ki kell vizsgálnunk, és ha a gyanú igazolást nyer, a bűnösöket meg is kell büntetni. A további változtatások ezért a rendőrséget, az ügyészséget és a bíróságokat érintik, azt a célt követve, hogy kiiktatódjon a politikai ráhatás és lehetővé váljon a nyilvános ellenőrzés.  

Rendőrség:

  1. független rendőrségi ellenőrző szerv (hogy az ellenőrzött és az ellenőrző ne kollégák legyenek, és ne ugyanaz legyen a politikai főnökük, hogy a polgár bízhasson abban, ha panaszt tesz a rendőrség munkájára, akkor a vizsgálat objektív lesz) és a panasztételi aktába való betekintés joga (hogy aki panaszt tesz, az ellenőrizhesse, vajon körültekintően vizsgálták-e ki az ügyet)
  2. a rendőri beavatkozások és vizsgálati helységek kamerás megfigyelése (hogy objektíven kivizsgálható legyen, a rendőrség a törvény értelmében jár-e el, és a rendőrök is védve legyenek az alaptalan vádakkal szemben)
  3. a rendőrség a politikától való függetlenítése (hogy az országos rendőrfőkapitány visszahívásának oka ne csak az legyen, hogy más lett a miniszter, és hogy a miniszter az országos főkapitány kinevezése előtt a parlament bizottsága előtt indokolja meg döntését)                     

Ügyészség:  

  1. az ügyész függetlensége az eljárás során (hogy abban az esetben is, ha a főügyész nem tud ellenállni a hatalom csábításának, ne befolyásolhassa az ügyész egy konkrét büntetőeljárás során végzett munkáját)
  2. az ügyészség nyilvános ellenőrzése (hogy az az intézmény, amely arról dönt, ki ellen indítanak eljárást, ne legyen az ország legelzártabb intézménye. Nemcsak a pályázatok eredményeit kell ismertetni, hanem a pályázók életrajzait, a bizottságok összetételét, a fegyelmi bizottságok döntéseit, az etikai bizottságok határozatait is, és lehetővé kell tenni, hogy a polgárok is javaslattal fordulhassanak az etikai bizottsághoz. Nemcsak az ügyészválasztás folyamatát kell átláthatóvá tenni, hanem az ügyészek értékelését is, hogy tudjuk, rászolgálnak-e a bizalmunkra és hogy tisztában legyünk azzal, mi az, amit megtehetnek, mi az, amit meg kell tenniük és mi az, amit nem szabad.  Ha az ügyészek teljes jegyzéke hozzáférhető az interneten, akkor mindenki tudhatja, ki az, aki dönt arról, ki ellen folyik majd eljárás, és ki ellen nem)   

Bíróságok:

  1. a bíróválasztás szabályainak megváltoztatása (hogy a lehető legjobb szakembereket választhassuk és a bírák megválasztása bizalmunkat élvezhesse)
  2. a bírák értékelésének nyilvánosságra hozatala (hogy a bíró és a nyilvánosság is objektív képet alkothasson a bíró munkájáról, és hogy egyes bírák kilengései ne befolyásolják a teljes bírói állomány megítélését). Támogatni kell a bírák etikai kódexének élő eszköz- jellegét (hogy az etikai kódex ne csak papíron létezzen, és az etika ne csak konferenciák és fegyelmi eljárások témája legyen, hogy létezzen egy olyan intézmény, amelyhez a bírói etikát érintő kérdésekkel fordulhatnának nemcsak a bírák, a jogászok, hanem az állampolgárok is, és a válaszok az interneten lennének közzé téve)
  3. a bíróságok munkáját hatékonyabban kell megszervezni (hogy a bíróságokon folyó munka jól szervezett legyen és objektív adatok alapján történjen döntés a bíróságok számát, a bírák és a bírósági alkalmazottak létszámát illetően) és további lépéseket kell tenni igazságszolgáltatás nyilvános ellenőrzése megerősítése érdekében. 

A jogállam nemcsak a korrupció elleni harcot jelenti, hanem azokat a szabályokat is, amelyek az állampolgár az államhatalommal szemben képviselt pozícióját meghatározzák. A  polgár nem adománykérő, és nem kell hálásnak lennie a rossz, megkésett vagy elégtelen állami szolgáltatásokért. A polgár joga, hogy minőségi szolgáltatásokban részesüljön, és az állam kötelessége, hogy ezt biztosítsa számára.  Ezért javasoljuk:            

  1. hogy az alkotmány garantálja a jó kormányzáshoz való jogot
  2. a vagyontalanoknak nyújtott jogi segítségnyújtás rendszerének megerősítését (hogy az igazságszolgáltatás ne attól függjön, kinek mennyi pénze van), a természetes személyek adósságrendezése  intézményének működőképessé tételét (hogy mindazok, akik nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, adósságaik egy részének törlesztése után ismét normális életet élhessenek), a követelések behajtásának gyorsítását (elektronikus bíróságok a fizetési meghagyások ügyében, és hogy az adós tudja, hogy a követelés behajtása nemcsak gyors, hanem hatékony is. A végrehajtók iránti bizalom tevékenységük jobb ellenőrzése révén növelhető, hiszen munkájukra a jogérvényesítés hatékonysága szempontjából szükség van)

A gyakorlat azt mutatja (és nemcsak nálunk), hogy a demokrácia elvei törékenyek és egyre erősödik a megváltoztatásukra irányuló nyomás. Az alkotmányos rend megőrzése érdekében, azért, hogy ne válhasson eszközzé a politikai hatalom kezében, javasoljuk:

  1. hogy a népszavazás jogilag kötelező erejű legyen
  2. az államelnök és a parlament jogosultsága az alkotmánybíróság  bíráinak kinevezését illetően kiegyenlített legyen (hogy ne okozzanak traumát az alkotmánybíróság bíráinak kinevezése körül folyó politikai játszmák, de akár a főügyész vagy más magas alkotmányos posztok betöltése esetében sem) a parlamentnek a jelöltek közül nyilvános szavazással kellene megválasztania az alkotmánybíróság bíráit, oly módon, hogy egy választási ciklus alatt egy politikai garnitúra se választhassa meg hosszú időre szólóan az alkotmánybíróság bíráinak többségét.